Köleses kenyér

Mielőtt még itthon sütöttem volna a kenyeret, kizárólag egy pékségbe jártunk, itt ismerkedtünk meg a köleses kenyérrel, ami mindannyiunk kedvence lett. Néha azért manapság is előfordul (egyre ritkábban), hogy nincs időm kenyeret sütni, vagy nincs kedvem ilyen hőségben sütőt kapcsolni, ezért Apa hazafelé beugrik a pékségbe. Legutóbb is köleses kenyeret hozott, na, akkor eldöntöttem, hogy ilyet bizony itthon is sütni kell! 
Kis vekniket formáztam a változatosság kedvéért :-) Szerintem csinik lettek, és persze nagyon finomak!

Gyorskovászt készítettem előző nap este: 10 dkg kenyérlisztet, 5 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet összekevertem 1,5 dl vízzel, fél dkg élesztővel és egy tk cukorral. Éjjelre a pulton felejtettem.

Másnap hozzáadtam

• 30 dkg kenyérlisztet,
• 10 dkg tk rozslisztet,
• 12,5 dkg kölest,
• 1 dl szobahőrmésékletű kefírt,
• 2 ek olajat,
• 1,5 tk sót,
• 1 tk cukrot,
• 2 dkg friss élesztőt elmorzsolva,
• kb. 1,5 dl langyos vizet, ezt apránként a végén, hogy lássuk, mennyit vesz fel a tészta.

Bedagasztom a hozzávalókat, és hagyom, hogy kétszeresére keljen. Majd lisztezett deszkára borítom, átgyúrom a tésztát, és 3 felé vágom. Kis vekniket formázok, sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket, majd hagyom 20 percig pihenni őket.

Lespriccelem vízzel és bevágom pár helyen a tetejüket egy éles késsel, majd 200 fokos, gőzös, előmelegített sütőbe teszem őket. 15 perc után kiveszem a vizes edényt a sütő aljából, és gőz nélkül sütöm még kb. 20 percig, míg szép pirosak lesznek.